Fordulok egyet, a macska az �gy v�g�ben n�z �s csak n�z r�m, villan a szeme a csillagf�nyben �s mint valami alattomos d�mon, m�szik felfel� a takar�n, jobbra-balra tekintget, de k�zben m�r a kezemen tapos, a s�zs�k, nem is �rdekli, � csak lapos k�sz�sban a p�rn�m fel� igyekszik, slamposan, k�rmeivel minden sz�vetdarabot megragadva, mintha az �gy f�ggene az �gbolton, s himb�l�dzna a sz�lj�r�s szerint, �s csak j�n, j�n, m�gnem ide�r �s…Fordulok m�g egyet, a lamb�ria fel�, amely az id�k sor�n megkezdte halk kett�szakad�s�t, mint a tektonikus lemezek, egym�st�l egyre ink�bb elt�volodnak a l�cek �s k�z�tt�k…j�, egy hangya, a kurvasz�j�t, alaposan megcs�p megint, azt�n reggel v�resre vakar�zhatom a bok�mat…ja, reggel kor�n kelek megint, pedig m�r hozz�szoktam a d�lut�ni kel�shez is, mindegy. �gy nem lehet elaludni. A zajok feler�s�dnek, elrobog az els� H�V a h�z el�tt, kattog, morog hajnali mogorvas�g�ban, az aut�k, mint holmi kasznis ek�k, sz�ntj�k a szel�d f�utat, �s egyre csak j�nnek, j�nnek…Nem tudok aludni. Fejemben klimp�rozik valaki, b�szen, csapkodva, hevesen, n�hol suttog�ss� halk�tva szenved�lyes j�t�k�t, de m�gis, �jra r�kezd �s koncertterem-fejemet a falba verem…�gy nem lehet aludni. Kusza verssorok sejlenek fel lecsukott szemem el�tt, nyomtatva, d�lt bet�kkel, �s most megint a zene, „sz�raz ajkam kisebzett, �g� fejem zavart” meg a Liszt, a macska m�g ny�g egyet mellettem, � a k�osz, rendet kellene rakni…reggel fel kell kelni, �jra, ism�t, „mit n�kem most Dante tercin�i”, nem, nem �s nem, egy teheraut� �s d�rren a ahogy a plat�j�hoz hozz��t�dik a vasrakom�ny, hepe-hupa, Mephisto Waltz, „Cservenka, 1944.”, egy k�p Hyeronimus Boscht�l, �jtatoskod� fejekkel, ide-oda forg�, ny�lcsorgat� fejekkel, gy�r�dik a paplan, sicc, kor�n kell kelnem…ne alliter�lj, aludj! „Lehunyja k�k szem�t az �g”, sat�bbi, „nem mondhatom el senkinek, elmondom h�t mindenkinek”, �llj, te ne ugass aludj…igen, ez a zene megy okt�ber 23-�n is, megrend�t�, monument�lis, zseni�lis...Egmont, igen, az…3:59 perc, mindj�rt n�gy, any�m is kell, megy munk�ba, botork�l a s�t�tben, �lmosan, kialvatlanul �s ledolgozza a tizenk�t �r�t, sz�val helyette is kellene aludnom…sz�val, igen, ott tartottam, hogy…hit, fesz�let, vil�gmindens�g, a G�nc�l-szek�r m�r elrobogott k�t �ra k�r�l, az ablakb�l, m�g negyed kett�kor is tiszt�n l�tni, de nem �rdekes, „nem az a bolond, ki megb�mul egy csillagot”...�, milyen messze is vannak, �s lehet, hogy m�r nem is l�teznek. egyt�l-egyig csak k�pr�zatok, mert �vmilli�kig tart, mire a F�ldre �r a f�ny�k…micsoda id�utaz�s, de nem is…mintha r�gi verseket olvasn�k, a s�t�t �jen felvillan� �s �vmilli�kig �llhatatosan csillog� t�nem�nyeket, amelyekb�l csak olyanok olvashatnak, akik egy�ltal�n hajland�ak megb�mulni egy csillagot…na, �sszetett mondatok, sz�val ebb�l ma nem lesz alv�s. Minden mondat v�g�re pont ker�l egyszer. Pont. Pont �gy. �s az id� csak telik, �n is, halkan, el, a macska meg sakkban tart, mint ahogyan az �let is, �s m�r csak az �jszak�k zavarba ejt�en zavaros kuszas�ga jut nekem, �lvezve a b�d�t� pillanatokat, de tudva, hogy egyszer �gyis elj�n a reggel…Olvasni k�ne. Vagy t�v�zni, az �gyis unalmasabb. Nem j�, nem szabad gondolkodni, hagyni kell, hogy a gondolat szabadon sz�rnyaljon a semmibe, a v�gtelen �jbe, s mindent l�sson, de m�gse l�sson semmit se, legyen eggy� az Univerzummal �s magasztosan kotr�djon el aludni a test fizikai val�j�val egy�tt. Kifordulok, befordulok, egyszer �gyis felfordulok, „hozz�m m�r h�tlen lettek a szavak, vagy �n lettem az, mint t�l�radt patak oly t�tova c�ltalan parttalan”, meg k�ne tanulni. El k�ne aludni.