|
Vgl
I.B. 2005.06.06. 00:27
Vgl
Vgl gyis eltnk.
Mint a reggeli napon a harmat,
vagy kkl gen a nma darvak,
oly nyomtalan, zajtalan, rkre
egy vgtelen semmibe kilkve
gy, ahogy ltem; akr a magny
pusztin bolyong, si talny,
mely trpe az rk krdsek kzt,
s akit a lngnyelv ktely frszt.
Nma j lesz.
Se baljs felhk, se vak csillagok,
csak a mr vrva vrt vgtlet,
mire vrnak a vasra vert rabok;
- s vget r a ronggy fesl let.
Nem viszek semmit. Semmit sem hagyok.
gy megyek el, mint a tli nappalok,
a hban is cammogva, suhanva,
rgyjtva egy vgs, fagyos dalra,
mely nem is dal, csak svt shaj,
egy mlybl szl, utols haj,
amit naggy tesznek a hnapok:
„Az n balsorsomon okuljatok!”
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
