K�LT�:

Van-e tov�bb? Kell-e nekem �lnem?

H�t kell-e, szabad-e m�g rem�lnem?

G�mb�ly�dik m�r a sz�rke este

s felszippant m�g ez a ny�ri, gyenge

szell� is �s mint a vessz�t, hajl�t

minden r�pke perc is; m�r nem tan�t

az �r�k hallgat�s sem. Felzubog

a f�lemben a veres v�r s futok

a s�r� semmibe zajos �jen;

De most m�r le�l�k. V�ge.

HANG:

Sz�gyen!

�, gyarl� ember, te boldogtalan!

Hisz’ visszhangzik benned minden szavam;

a f�led s�ket, a kezed b�na,

a fejed zavart, az ajkad n�ma.

hiszen b�n�s vagy! Te sem �lsz m�sk�nt,

mint csal�, avagy a gyilkos, csak �pp

hallgatsz k�lt�, �s a csenddel hazudsz!

L�tlak, te pedig tudod, amit tudsz;

mondd h�t el, dalolj a hegy tetej�n,

arr�l, hogy mi van a lelked m�ly�n

h�r�gve, sz�ved rekedt dallam�t,

�nekeld h�t �jb�l, minden sor�t,

mormold el lassan, orrod alatt,

ami sz�don m�g ki nem szaladt.

Hangozz�k fel, ami bele�gett

viharvert, terhes sz�vedbe s l�pett

egy �r�k c�lk�nt term�szetedbe!

B�szke l�gy „�tkos” k�lt�-l�tedre!

�tkos? Ha nem l�psz t�l �nmagadon,

s lovagolsz k�pmutat� szavakon,

akkor hidd el, mindez csup�n �tok.

Nem ez vagy te! Te igenis m�s vagy!

L�ngoszlop, jelen�s, fagylal� fagy,

igen, l�tom a szemedben a k�nnyet;

s�rj h�t, b�gj, �gy bizony sokkal k�nnyebb.

K�LT�

Nem s�rok, csak h�t, beles�t a Nap…

Hallottam �sszes dag�lyos szavad;

r�m sz�nsz id�t? �rokban fetreng�,

�nsajn�l�, semmibe r�ved�

senkire?

Ki vagy te? A hangod oly ismer�s,

�s m�gis, oly idegen – felel�s

vagy, amit mondasz….

HANG:

                     S az�rt is, mit nem

mondasz el –

K�LT�:

                   Felelek h�t lelkemmel!