Vil�g

Andalogn�k �n is f�ty�l� sz�llel fejemben

az �jszak�ban, �s v�llat vonva �res csendben,

amikor m�r a l�mp�k csak s�rg�n hunyorognak,

gondoln�k �n is k�db�li b�rsony �rint�sekre,

r�gy�jtan�k �n is az �jjeli leveg�re,

s nem �rezn�m v�llamon ennek a z�ld korongnak

minden terh�t napra nap,

�h, �s ezt nem �rtitek, azt sem �rthetitek meg,

hogy egy magamfajta szam�r mi�rt is t�nfereg

egy nejlonb�lcs p�z�ban, h�tratett k�zzel, n�m�n,

komor tekintettel v�rva a v�g�t�letet.

Ez a sz�nalmas emberis�g porb�l v�tetett

�s m�r �let�ben is csup�n a homokszem-l�t

volt c�lja, a halk szav�, sz�ks�gszer� sz�rkes�g,

a rests�g, cinkos n�mas�g, a hit-n�lk�lis�g,

�s most…

amikor m�r a Hal�l lovagol a lelkekben,

amikor m�r a percek is oly hamar tovat�nnek

amikor m�r…

mindegy,

legyinthetn�k

�s csak laza csukl�val dob�ln�m a szavakat,

mint modern uras�gok korszer�en, modern�l

dobj�k az �rbe elveiket �r�nk�nt, s legbel�l

r�gja �ket a f�reg, az �nmegcsal�s f�rge.

Megszokni vagy megsz�kni. Vagy megsz�lalni.

Besz�lhet az ember, szavai elvesznek a hangork�nban,

vagy ott ragadnak k�sz�r�lt tork�ban,

mondhat b�rmilyen igazs�got,

hirdetheti az ig�t,

mindegy,

nem hallhatj�k meg

a s�ketf�l� emberek.

De a pr�f�ta is felm�szik �jb�l a hegyre,

�s sz�tt�rja karjait, �s �v�lt a semmibe

megcsalt vil�ga �sszes k�nj�r�l,

�s dalol, dalol

zsolt�ra az �gig hatol,

majd visszaver�dik a szikes talaj reped�seibe.

�s folyton megb�n�tj�k az embert a c�lok, a tervek,

ha vannak, akkor az�rt, de legf�k�pp, ha nincsenek,

bilincsbe veri lelk�nket a k�pzelet

f�ldbe gy�keredz� anyagiass�ga,

saj�t korl�tainkat emelj�k egyre feljebb �s feljebb,

pedig mindig leverj�k.

�h.

Milyen morzs�nyi �let jutott nek�nk!

�s m�g ezt sem tudjuk helyesen �lni,

b�k�ben, nyugalommal, hittel,

csak rohanunk magunk ut�n

s z�g a f�l�nk a pr�s alatt,

s hajszolunk holmi pap�rdarabokat,

mik�zben �let�nk elszaladt…

�llj meg! N�zd meg magad!

Vedd sz�mba a gondjaidat,

�s m�rd a vil�g�hoz…

sz�val…���…