A lelkem olyan, mint a vas,

ha rozsda r�gta,

a lelkem olyan, mint szarvas,

ha m�rges d�rda

�llt �r�mt�l repes� sz�v�be.

�s �n n�m�n leter�l�k,

a mad�rsereg sz�trebben,

s�padt avarra v�r cseppen,

a b�lcs bagoly is fel�m int,

s a roppant f�k a gyepszint

m�ly�r�l

egyre messzebb, messzebb t�nnek

mint az Anna-b�lon, �gy kerengnek

hom�lyban, k�pr�zva,

- ez nem lehet, �jra elvesztem.

S mikor a szel�d vad egy utols�t r�g,

s lelk�t nem nyomja m�r a terhes abc�g,

s a k�vetkezm�nyek

m�r csak sz�rre�lis, �vegbe z�rt l�nyek,

s m�r nem �rdekes,

hogy mit hoz a holnap…

de m�g r�g. M�g egyet.

V�g�l

az agancsb�l ereklye lesz

a kandall� f�l�tt,

b�rrel lencs�t t�r�lgetnek,

ha arra por sz�k�tt,

�s a gyertyaf�nyes eb�dben,

a v�rv�r�s borban,

a vadh�sban, f�lig �ts�tve, angolosan

ott lesznek

a f�lszavak, a remeg� ajkak

halk zen�je,

ott lesznek

a gesztusok, a po�nok,

minden, egy fog�sba z�rva,

a k�rforg�st tov�bb j�rva,

mert majd kikopnak a k�lcs�nszavakb�l

a barna �zek �s a roppan� r-rek,

mint a n�das-gyommal ben�tt tavakb�l

a csendben �sz�, sz�tlan tipeg� tetvek,

elhaszn�l�dnak, mint a v�c�pap�r,

vagy a pergamen, mire f�radt pap �r,

�s �gy marad meg egy k�sza mozaik,

�gy tapadnak hozz�  becsm�rl� szavaik,

�gy, t�vcs�vel bem�rve,

hallva a ravaszt, amint kattan…

elt�nik �r�kre, sz�p eml�kek n�lk�l,

mert ami sosem volt, az m�r meg sem sz�p�l.