Hab�r a t�bbs�g j�n-megy,

� mindig itt marad,

�r�kk�n �nmaga,

s nem �cska, alkalmi p�z;

s b�r r�gen � is csak egy

volt, egy szemnyi salak

�letem sz�tlan tava

mellett, m�ra matr�z,

�lland� alak

�letem t�pett z�szlaj� haj�j�n.

Nem is tudom, mi�rt �lltattam

magam folyton,

amikor napokat t�prengtem egy gondon,

nem is tudom, mi�rt t�vesztett

meg annyiszor

az a t�ves hit, hogy van is, mikor nincs is,

�s minden ujjamra t�z jut

egy hajb�kol� nap ut�n,

s hogy van hasonl�, tengerbe veszett kincs is

e vil�gon.

Nem. A t�bbs�g j�n-megy,

s v�g�l elmaradnak,

ujjal mutogatnak

valaha volt, igaznak hitt tan�csosukra,

VIP-jegyet v�ltanak majd halotti torukra.

Nem.

Csak egy Igaz van,

egy a sok k�z�l,

akiket az ujjaimon megsz�ml�lhatok,

akire b�rmikor, b�rmi�rt r�nyithatok

egy es�s d�lut�n,

vagy egy szombat hajnalon,

ha d�hbe gur�tott egy vadbarom,

vagy amikor kialszik a m�sokba vetett

bizalom,

vagy ha minden meg�lt percem csak

tilalom,

tagad�s, �m�t�s, megcsal�s…

vagy ha csak elmondan�m, mi�rt j� �lni,

meghallgat, nem kell k�rni,

�s �n is meghallgatom.

Eml�kszem, szit�lt az es� aznap,

amikor a Gell�rt-hegynek ment�nk

s besz�ltem az �jjeli csendben,

hogy a vil�ggal mi nincs rendben,

hogy a sorsunk meg van �rva,

hogy mi�rt cs�l� minden, mi�rt olyan kiz�kkent

�s kificamodott

az eg�sz.

Egyszer csak megd�bbent,

�s megiramodott

egy mer�sz

mozdulattal, mintha tudn�, merre megy;

f�l�tt�nk csak d�l�ng�lt a hegy,

�s a rakpart furcs�n torzz� v�lt,

�s � csak ment, ment, majd meg�llt:

„Ugyanezt gondolom �n is”-

�s szemem el�tt rajzott el �r�s is, k�p is,

k�ny�kig t�rtam gondolataim pap�rkosar�ban,

�s zavartan hajtogattam sim�v�

a jegyzeteket;

ez egy k�z�s eml�k, ez egy elfeledett sz�,

ami b�r r�gi �s poros, m�gis kimondhat�,

az pedig egy �gas-bogas j�v�-k�p,

de ha meg nem �lt k�z�s m�ltunk ilyen sz�p,

akkor ak�r

az is lehetett –;

�s a v�gtelenbe ny�l� l�mp�k alatt,

�jf�lkor, mintha delet �tn�nek,

halk, s messzi csend-�nek

mellett folytattuk utunkat tov�bb...

Fenntartok neki egy k�l�n szob�t

az agyamban,

hogyha meg�rkezik, �rezze otthon

mag�t abban,

ne feszengjen,

s amint a fotelban elhelyezkedik,

hogy b�nat�r�l, �r�m�r�l besz�ljen,

el�tte mindig felderengjen:

itthon vagyok.

�s a t�bbs�g csak j�n-megy

s vissza se n�z,

s az ajt�t beh�zza egy

visszeres k�z,

a meghasonlott senki keze,

aki ha tehetn�, megtenne

mindent, hogy az ajt�r�s alatt

bek�sszon, de nem lehet.

H�trad�l�nk

Pip�ra gy�jtunk s a r�s alatt

megy ki a f�st,

s felbolydulnak bennem

a gondolatok.

Csend van.

�s m�gis; bel�l dalolok.