Megnyugtat a dologtalan,
n�ha n�ma s boldogtalan,
de biztos csend,
mert a csend, ugyan nem besz�l,
nincs r� ok; mindig csak mes�l,
s hangj�ban cseng
az �r�kk�n b�lcs nyugalom,
a simogat� bizalom;
�r�k bar�t.
Hajnalokon, fagyott r�ten
csod�lom, hogy tartja f�ken
az eredend� b�n zaj�t,
n�ha megesik, hogy megbomlik az idilli hangz�zda,
s r�m z�dul a vil�g baja, mint a vil�g s�haja,
s �n csak �llok, nem �rtek semmit,
hogy mi�rt lett a mennyei Harm�nia
m�lyb�l felt�r�, ritmikus-metrikus szod�mia,
hogy mi�rt v�lik poshadt v�zz�,
keser�des kolera-�zz�
a felh�feh�r, tejsz�n B�kess�g?
Hi�ba minden, a csend elnyelt,
�rbele j�llakott
elhallgatott szavakb�l, titkokb�l,
elfelejtett nevekb�l, szitkokb�l,
de m�g sosem kapott
eleget, csak nyeli �s nyeli fuldokolva a neveket,
r�vedez�, �gsz�nk�kbarnafekete szemeket
s hozz� az arcokat, mint �res dosszi�k vignett�it, csak amolyan r�ad�sk�nt,
elt�nik minden monoszk�p-ad�sk�nt
a fekete dobozban, a fekete lyukban,
egy feneketlen, telhetetlen akarat,
egy l�thatatlan, foghatatlan akarat-egy�ttes, vagy k�z�s tudat miatt,
ami fogan egy k�sza percben,
tal�n m�r az anyatejben
cs�rgedezik
a s�v�r csend; meg-megpihen,
majd tov�bb�ll,
s elsz�rja lelk�nkben a k�ts�g �s a gyan� magvait,
mint valaha volt b�neink felt�mad� hamvait,
amik k�s�rtenek �ttalan �tjaink k�d �lelte mag�ny�ban,
amik k�s�rtenek sz�tlan szavaink t�ves t�tovas�g�ban
�r�kk�,
mintha a torkunkban v�lna r�g�kk�
a sz�…
M�gis csend.
Megnyugtat a dologtalan,
n�ha n�ma s boldogtalan,
de biztos csend.