G�piesen lecsaptam, mint m�skor,

s az �gyban f�l�ltem, hunyorogva b�multam a falat,

ott, ahol a lamb�ri�n k�t reped�s szalad

fel, eg�szen a plafonig, egy elhagyatott p�k-lakig.

Nem tudtam felkelni.

Vagy t�n nem is akartam;

fejemet megvakartam,

s visszad�ltem a p�rn�k k�z�,

gy�r�tt kis tartom�nyomba, f��ri k�jjel

a sz�m sz�l�n;

A t�vkapcsol�t ott hagytam a t�v�n,

de lusta voltam f�lkelni.

El akartam menni, menni, menni…

de nem k�nyszerb�l,

el akartam menni

leveg�t venni egy norv�g fjordn�l,

azt�n tov�bb sz�llni s P�rizsban meg�llni

egy caf� ol�-ra, s azt�n tov�bb,

tal�n eg�szen a szavann�kig,

be�lni egy lesbe oroszl�nt figyelni…

Kipihent voltam, m�gsem tudtam meg�llni,

hogy vissza ne aludjak,

hogy ne tudjak visszasz�llni

lelkem rejtett fi�kjaiban felejtett,

k�d�s est�n bar�tok k�zt elejtett

szavakb�l sz�tt val�s vil�gomba,

ahol a boldogs�g, mint a gomba

n� a z�ldell� gyepen,

s a vad�szlakommal szemben,

aminek balkonj�n pip�zom este,

s f�stb�l fonok magam k�r� burkot,

ami r�teszi keser�s�gem

nyak�ra az er�s k�t�lhurkot,

ott, a t�nd�kl� hegyen

�ll majd �.

De � nem is l�tezik. Megint �bren �lmodom.

A mutat� a hatot hagyja el a sz�mlapon

Kimegyek, s felhajtom a kih�lt k�v�t,

s kelletlen�l k�borolva a lak�sban

keresem a helyem.

Ez az �let.

„L�sd meg a sz�pet”,

de k�zben elvak�t a csend,

de k�zben m�g feldereng,

amikor egyed�l s�t�ltam a rakparton,

s kavicsokat dob�ltam a Dun�ba;

m�ltam kavicsait,

de a kavicsok fel-fel�sznak lelkem tenger�ben…

A f�rd�szob�ba botork�lok a k�rzeti h�rad� ut�n,

�llok, s a fogkefe ut�n ny�lok sut�n,

szem�gyre veszem a szemem al� gy�l�,

alattomban napr�l-napra m�lyebbnek t�n�

f�radts�got;

a lelkemen �l

�nhitten, szent�l,

s csak l�b�lja m�zs�s l�bait

s f�ty�li Zor�n elfelejtett sz�mait

g�nyos mosollyal.

Fogat mosok, azt�n borotv�lkoz�s,

csupa-csupa rutin.

Azt�n pr�b�lom felid�zni magam el�tt

a tegnap olvasottakat;

szavalok a budin.

Nem megyek ma be.

Tal�n soha t�bb�.

�, b�rcsak v�ln�k k�dd�

s sodr�dn�k ki az esti id�j�r�s-jelent�sig a K�rp�t-medenc�b�l,

mint j� sz�nd�k� anticiklon.

�rk�d�k a titkon,

�letem nagy titk�n,

amit m�g �n sem tudok, csak ritk�n

villan el�m a gondolat k�pe,

gy�szkerettel az asztalomra t�ve,

felbontva, k�nnycseppekkel �ztatva.

M�gsem maradok itthon.

Nagy a h�ztart�si balesetek vesz�lye,

s �letet nem alapozok szesz�lyre.