A vonul� es�felh�ket b�multam,

bamb�n, b�dultan,

alkalmilag megig�zve, ha m�r a dualizmus politikai rendszere

nem k�t�tt le.

A gy�ny�rt�l el voltam telve;

elv�gy�dtam, s nyomban el is mentem,

b�s v�ndor-lelkemmel �tra keltem, hossz� �tra.

M�g azt sem v�rtam meg, hogy a l�mpa z�ldre v�ltson,

csak felr�ppentem a sarkon, mint egy ver�b,

s sz�lltam, sz�lltam, a k�r�tig meg sem �lltam,

s kacagva kanyarodtam az egyir�ny� utc�ba,

el, a gyros-os mellett;

tal�n sietnem kellett

egy megfoghatatlan �rzet ut�n,

mint r�gen;

de most nem botork�ltam a s�t�tkamr�ban sut�n,

mint valami amat�r f�nyk�p�sz,

most csak sz�lltam

az �gen.

Szabad voltam, szabad

ha nem is sok�ig, t�n addig a m�sodpercig,

am�g a gondolatk�s�rlet �tfutott az agyamon,

csak sz�rnyaltam szabadon.

Szabades�s.

Egy szag az orromba csavart,

valami f�rtelmesen barna b�z

volt, ami f�lkavart

s z�kkentett vissza az oszt�lyba durv�n, mintha nem ismerne kegyelmet,

teremtett egyszerre fegyelmet

s�v�r gondolataim k�z�tt.

- �ln�k nyolcvan �vvel ezel�tt,

lenn�k k�v�h�zi fics�r nyolc elemivel,

s �ln�k egy teraszon kih�lt feket�m f�l�tt,

hallgatn�m a hajnali csendet, vagy az �jszakai �let

bens�s�ges zajait; szedegetn�m a sz�pet

a hamutart�kb�l, s becsomagoln�m egy monogramos zsebkend�be,

azt�n �jjel, a g�zl�mp�k vil�g�totta rakpartra menn�k,

le�ln�k egy padra, v�rva a jelt ad� susog�st,

s mikor megj�n, bedobn�m a hamut a Duna fesz�l� v�zt�kr�be,

de nyugodtan. Tudn�m, nem megy veszend�be.

Ezek az �r�k elrabolnak magamt�l, er�szakkal,

szinte l�tom, ahogyan a l�tszat-Tud�s kislappog a folyos�ra ravasz

vigyort �ltetve arc�ra, mint egy cs�nytev� kamasz,

s feneketlen zs�kj�val a k�v�automata mellett elrohanna,

mint a megpir�tott Szent Johanna

lelke, amikor �ngy�jt�val k�n�lj�k.

�, lelkem Johann�ja!

Mindegy, v�zlatot �runk, ahhoz �gysem kellenek gondolatok.

F�gg�leges nyilacska. C�mszavak. Fogalmak.

Hazafel� bedobom a lelkemet,

s minden tervemet

a szelekt�v hullad�kgy�jt� l�lek-kuk�j�ba.