Egy sz�l ingben, csak az alkoholt�l v�dve mentem ki a decemberi �jszak�ba a mulat�b�l. Egyik kezemben szivar f�st�lg�tt, a m�sikban pedig egy poh�rnyi J�germeister k�rette mag�t. Az utca �res volt, de dermeszt�v� tal�n a butikok �jszakai d�szkivil�g�t�sa tette.

    Elindultam a villamoss�neken, ahol n�ha elrobogott mellettem egy-egy aut�. Az utc�ban visszhangoztak a b�r hangjai, a torzul egym�sba vegy�l� nevet�st �s poh�rcs�r�mp�l�st csak a d�b�g� zene nyomta el. Ahogyan a ritmus zakatolt, s visszapattant a virraszt� h�zfalakr�l, �reztem, hogy ez is egy a t�bb ezernyi meg�lt, �m m�gis elm�l� pillanat k�z�l. A gondolat meg sem sz�letett, m�r elillant. Szabad vagyok – tal�n ezt gondoltam.

     Milyen egyszer� is lenne, nyakunkba kapni a v�rost �s a senki f�ldj�n k�borolni c�ltalanul, felel�ss�g �s sz�monk�r�s n�lk�l! Fogni egy t�rabotot �s k�rbej�rni a vil�got!

      De lassan a hideg gy�t�rni kezdett s a nyugodt �s term�szetes egyed�ll�t �rz�se �tcsapott a kong� �ress�g �lelte mag�ny �llapot�ba. Egyed�l vagyok, az �r minden oldalr�l r�m nehezedik �s minden percben �sszet�r, hogy azt�n �jrateremthessen, amikor r�gi ismer�seimhez l�pek egy mosolyt, vagy egy kedves sz�t lopni.

      Szerte n�ztem, s a f�ldszintes h�zak g�nyos kacajra fakadtak, amint l�tt�k, az �jszak�ban egyed�l �lltam, mint fegyvertelen szeretet-vad�sz buja erd�ben, egyed�l b�multam a csillagok rem�nyteli kacsint�s�t. Poharamba kapaszkodtam, sz�d�ltem a t�r t�gul�s�t�l a j�rd�n f�lrehagyott, apr� l�lekdarabok k�osz�t�l. De magam voltam, egyed�l a s�neken. A villamos sem t�lk�lne, ha j�rna, meg sem l�tna, legy�rne egy sz� n�lk�l, mint m�r annyian tett�k – gondoltam.

      Nem kell �lnem remetem�d! Nem kell �lnem – egy�ltal�n. N�ha kil�pn�k az �letb�l, kil�pn�k f�ldi val�mb�l, hogy l�thassam, mi folyik itt, mi�rt lettem magamnak val�, s mi�rt nem m�snak, mi�rt vagyok haszn�lt feh�rnem�, s mi�rt nem kellek hal�lig tart�, �szinte csendest�rsnak az �let nev� v�llalkoz�snak. Biztosan l�tezik v�lasz.

     A mulat� p�r�s ablak�n ben�zve rejt�lyes alakok ropt�k t�ncukat, ropt�k ritmusra �nfeledten vigyorogva. Mindegyiket ismertem. �s egyiket sem. Nem tudom, mit�l f�lnek, mihez alkalmazkodnak, mi �let�k vez�rcsillaga. Lehet, hogy �k is csak l�teznek, �k is csak a leveg�t sz�vj�k el a tenni akar� �s tud� emberek el�l? Lehet, hogy �jszak�nk�nt az italt�l botork�lva azon j�r az esz�k, mi lehet a m�sik v�gya?

     A ritmus let�ncolt l�baimban l�ktetett. Nagyot szippantottam az �ji leveg�b�l, majd szivaromb�l s egy id�re b�cs�t intettem a megfagyott csendnek. Visszamentem a mulat�ba a magam t�nc�t j�rni.