az Igazs�g l�bsz�rcsontj�n lobog;

s a nemzet, mint zavart halott

�nv�jta s�rj�ban forog.

Csontzene hallatszik az �ncsal�s bugyr�b�l,

szellemszeren�d ny�vog az �rd�gnek,

elvet�lt akarat,

halva sz�lt csecsem�

�nt�pte sebek sokas�ga,

folyik a valaha hont szeret�

fiak v�re s t�pl�lja a pokol k�ntalaj�t,

melyb�l a b�n kin�.

S nincs szemernyi szikra,

mely mint a hegyr�l legur�tott

irdatlan szikla

s�p�rn� el az orgyilkos k�telyt,

a l�lekront� szellemep�t,

a v�gs� m�telyt.

Nincs �let a hal�l ut�n, az nem �let,

nem mondja �rnak a j�zan a r�met.

K�n, elm�l�s n�lk�li vad f�jdalom,

mert menny nincs, nem nyerhet az

bebocs�t�st, aki maga hajtja fel a m�rget

abban a rem�nyben, hogy isteni sz�pet

lelhet a v�lasztottak k�z�tt.

K�p csatamez� ut�n.

Tetemek hevernek sut�n, egym�s hegy�n-h�t�n.

Holtak boldogs�ga! Nem kell tapodnotok

A f�rges f�ldi poklot,

nem kell l�tnotok a v�gs� napot!

Ti �ltek, mi halunk,

se �jjel�nk se nappalunk;

semmink sincs, eladtuk magunkat

f�l garas�rt, t�rt keny�r�rt.

Riherongy n�p, v�ged!

Ne ringasd magad hi� hiedelmekbe,

hogy T�ged, kit annyi vihar t�pett,

majd megment egy k�sza sz�nd�k!

Nem!

Szenvedj ki, szenvedj, hal�lra�t�lt,

Elfelejtett, megb�lyegzett nemzet,

Te utols� romlad�k!