-1-

Tovasz�ll� f�stgomolyag

Volt az �letem,

Egy s�r�, sz�rke semmis�g

S b�rmit is tettem

Csak nagyobb lett a sz�rkes�g.

Nem volt ragyog�s, sem f�ny�r.

Felrebben� f�st

�s nyirkos, t�glafal� l�g,

Egy fullaszt� �st

cs�p�s, mar� g�za �lt r�m.

Kit�rn�k �n, de nem lehet,

Hom�ly �s semmi

merre megyek. C�ltalans�g.

Mit lehet tenni?

Le�lni. V�rni. Badars�g.

Im�mat nem hallgatta meg

a F�ldnek Ura.

Kidobtak a szem�tdombra

Elfelejtve,

Megem�sztve,

Kitasz�tva,

Megal�zva.

Nincs m�r t�bb id�m,

A f�st elsz�ll

�s a gondok is.

Nem leszek t�bb�,

Hi�ba f�jja a t�d�m

Napra-nap a dalt

Nyom csak ennyi lesz:

„Ez is meghalt.”

Pedig v�sn�k �n

A m�ltba,

Jelenbe,

J�v�be

Nemes szellem sz�nd�k�val

Csak egy mondatot,

Egy gondolatot,

amely f�klyak�nt lobogna

a partvonalon,

adva m�snak tanuls�got

J�r�l �s Rosszr�l.

Egy sz�t

Csak megjegyezz�k:

„Volt.”

S mikor s�romhoz j�rulnak

K�telez� r�szv�t helyett

Legyen �szinte gy�szmenet.

Ha m�lt�n �ltem:

B�szkes�g.

Ha sz�nalmasan,

Lehajtott f�k

H�mm�g�ssel,

Fejcs�v�lva

K�pj�k le d�szcsokrok helyett

a termetes kopors�mat.

Csak k�z�nyt ne…

-2-

Vastag lett a k�d.

Ez az �nb�rt�n

Egyre cudarabb,

j�val fukarabb,

mint azel�tt volt.

�lmaimban felvil�glik

a titkon-sz�k�s rem�nye.

M�r csak az er� hi�nyzik,

Er�s akarat,

hogy felkeljek a mocsokb�l,

hogy let�r�ljem a sarat,

melyet a szemembe dobtak,

Vel�tr�z�an �v�ltsek,

hogy a rabl�nc sz�tpattogjon

�s a f�stfal kett�ny�ljon.

De ez �letfogytig �gy lesz,

Ez csak egy �lom,

�s m�r nincs ki�t,

Felem�sztem lom-lelkemet

Ut�lom magam.