Elmondani az elmondhatatlant. Megnevezni a megnevezhetetlent. A l�nyeg az �jrateremt�st �t�lni ism�t. Egy embernek sem kellett t�bb, sohasem. Csak az Egys�g �jra�l�se, a megl�v�, sek�lyes elm�ly�t�se a legk�l�nf�l�bb m�dszerekkel. �m ebben is, mint mindebben, rengeteg a t�v�t. A hatalom �s uralom fogalm�nak �sszegabalyod�s�t l�tjuk mindenhol. Mert nem vagyunk k�pesek t�bb� sz�tv�lasztani saj�t, �llatias �szt�neinket a ragyog� teljess�gt�l. �sszet�vesztj�k a bels�t a k�ls�vel. A k�ls�t a bels�vel. Pedig a kett�: Egy. Minden pillanatban ut�nozzuk az �sit, majmoljuk az igazat, tettetj�k a megigazultat, mik�zben a val�s�gosnak, az �r�kt�l val�nak nincs sz�ks�ge �larcokra, mert � azok n�lk�l is teljes Eg�sz. Sz�nalmass�gunkat k�r tagadni. Aki azzal �m�tja mag�t vagy azt hirdeti, hogy ez az �letvitel a helyes �s ez a k�vetend�, az b�nt k�vet el.

Megint a t�v� el�tt tal�ltam magam. T�vkapcsol� a k�zben �s kapcsolgat�s. Duda. A szomsz�d m�r nem f�rt, �tt�rt a purit�nabb kalap�l�sra. Vajon min lehetett, k�zel k�t �r�n kereszt�l ekkora intenzit�ssal dolgozni? Duda. �s m�g a munk�sok is ott voltak.

Pedig aznapra azt terveztem, hogy legal�bb az els� fejezet tiszt�zat�t meg�rom. Se t�bbet, se kevesebbet. Esetleg m�g n�h�ny �tlet-fecnit a fi�komba, hogy ne �rezzem magamat naplop�nak. De nem. Hi�ba pr�b�ltam, nem ment. El�sz�r arra gondoltam, hogy a teng�s-leng�s helyett olvasok valamit, hiszen az olvasnival�kban is nagy volt a restanci�m. Oda�ltem az �r�asztalomhoz �s [duda] tematikus keresg�l�sbe kezdtem jegyzeteim k�z�tt. Sz�, sz�, sz�. Nem l�ttam m�st magam el�tt, mint impotens �tleteket, k�sivatagba vetett magvakat, semmitmond� gondolatfoszl�nyokat, amiket a [duda] h�napok lassan �rdektelenn� tettek.

Az als� fi�komban kotor�sztam �res pap�rlapok�rt. Alig tal�ltam. Mindegyikre [duda] fel volt v�sve p�r sz�, esetleg n�h�ny romjaiban hever� tagmondat, de sz�nalmasan �rv�k voltak a pap�r n�ma h�sivatag�ban. Mindegyik egykori sz�tsz�rts�gom bizony�t�kak�nt meredt r�m. �s nem tudtam tenni ellen�k semmit sem. A csonka mondatok, az elvet�lt �tletek, az �lve eltemetett karaktertervek [duda] rengeteg �res, feh�r fel�letet cs�f�tottak el �r�k eml�ket �ll�tva meggondolatlans�gomnak. Tal�n, ha nem �rtam volna egy sort sem. Ha csendben maradtam volna, b�lcsebb maradtam volna.

Az ablakhoz mentem. A narancss�rga iz� [t�volod� duda] egyre messzebb haladt az �ton. A centrum fel� tart� szakasz egyik s�vj�t t�k�letesen felszedte. Hely�n a puszta f�ld, az aszfalt �gy�sa, amelyen a szolg�latk�sz teheraut�k v�rtak a sorukra tov�bbra is. A szomsz�dos s�vban a [t�volod� duda] k�zleked�s kaotikuss� v�lt, a szimpla, munk�s dudasz�t lassan elnyomta a dug�ban rekedtek t�lk�l�se. Becsuktam az ablakot, azt gondolv�n, hogy a ventill�torral kih�zom egy darabig. Az id� ism�t rekken�v� kezdett v�lni, a panelban megragadt a naps�t�s minden ereje, m�g tegnapel�ttr�l is.

V�gre csend. Az als� szomsz�d tal�n eb�dsz�netet tartott, a folyos�n tal�n m�r minden mozd�that� szekretert eltologattak oda-vissza. Szent �h�tattal, meg�r�lve a k�r�lm�nyek kedvez� v�ltoz�s�nak, �r�asztalomhoz �ltem.

De a gondolat nem j�tt. A fejemben a gondolatok, mint a hull�mz� tenger, csapkodt�k kopony�mat, de egy cseppnyi vizet sem tudtam kihal�szni tajt�kz� kebl�kr�l. Csak �ltem �s b�multam el�re. A toll nem maradt meg a kezemben, �gy h�t el�vettem jegyzeteimet �s kiszort�roztam �ket. A haszn�lhat� feljegyz�seket a sz�m�t�g�p el�, a haszn�lhatatlanokat pedig az asztal mell� dobtam. Hamar nagy kupac keletkezett a f�ld�n, a Macska meg is �r�lt neki �s hat�rozott mozdulattal belet�rt. Gyakorlott filol�guss� nevel�d�tt mellettem, az id�k sor�n. De nem volt mit tenni: a jegyzetek gyorsan elfogytak �s a haszn�lhat�nak �t�lt sajtc�dul�kon sem volt felhaszn�lhat�, vagy ink�bb �rt�kelhet� adat.

Maradt a csata az �res pap�rral. De nehezen sz�ntam r� magam.

M�g kimentem inni, bekaptam egy csokis kekszet, bekapcsoltam a mobilomat, h�tha valaki elt�r�t eredeti sz�nd�komt�l, azt�n le�ltem a fotelba, elsz�moltam t�zig, akkor hirtelen �szrevettem, hogy a kellet�n�l jobban megizzadtam a d�lel�tti semmittev�sben, ez�rt t�tov�n lezuhanyoztam, azt�n �j ruh�t kerestem, ezek ut�n felt�tlen k�sztet�st �reztem arra, hogy felh�vjam �desany�mat �s megk�rdezzem, n�luk is �ppen ugyanilyen k�nikula van-e, azt�n pedig �jra kinyitottam az ablakot. Csupa kib�v�. M�r a r�h�g�g�rcs ker�lgetett folyamatos gy�vas�gomt�l.

Mert �rni nem egy n�p�nnep�ly. Mondjuk, ezt senki nem �ll�totta, csak a f�lre�rt�sek elker�l�se v�gett mondom. Mindenesetre elkezdtem valamit. Kapargatni a bal fels� sarokba az els� sz�t. T�bbsz�r �ttint�zva, szinte m�r betegesen, m�gnem �tszakadt a pap�r. Ezzel is id�t nyertem. Tiszta lap. �jb�l le�rni azt a sz�t �s belelend�lni. Mert ilyenkor �gy �rzem magam mindig, mintha gy�nn�k. Mintha valami olyat tenn�k kifejtett�, ami bennem bujk�l a lehet� legelsz�rtabb m�don �s legk�l�nf�l�bb form�kban. Elmondani valamit, ami senkit nem �rdekel. M�g �nmagunkat se, mert mi �gyis tudjuk. Legal�bbis, azt hissz�k, hogy tudjuk. Azt�n a kez�nkbe ker�l a toll �s elkezd�nk nem tudni. T�tott sz�jjal �llunk �nmagunk tudatlans�ga el�tt �s nem mer�nk szemben�zni. �s amikor m�r k�pesek vagyunk beismerni, meghajolni, sz�tt�rni a kez�nket �s megadni magunkat valami t�bbnek, mint amik mi magunk vagyunk, akkor…

V�r�s kalapj�t (kalap j�? nem sapka?) elhaj�tva rohant a sik�torok alatt. Zih�lva, mag�nk�v�l esett be az egyik udvarra. L�p�sei s�lytalanok �s bizonytalanok voltak, mintha nem is akarna eljutni sehov� sem. Egyik pillanatban mereven lec�vekel� l�bai t�m�r m�rv�nny� v�ltak �s mozdulatlans�g�ban csak v�laszok ut�n kapkod� mellkasa l�tszott �lni; szemei �gy meredtek el�re a semmibe, mintha belecsapott volna a mennyk�. Azt�n a k�vetkez� pillanatban eg�sz teste megbicsaklott, a szobor led�lt (m�rv�nyszobor, �gyes) �s tagjainak bizonytalan r�ndul�saival, a m�reg tenger�ben �rv�nyl� tekintet�vel indult tov�bbi �tj�ra. Majd amikor m�r �gy t�nt a b�m�szkod� lak�knak, akik az udvarra n�z� ablakokban �ld�g�ltek �s besz�lgettek, hogy a titokzatos idegen elt�nik a Canal Grande-hoz vezet� �ton, a bizonytalan j�vev�ny t�rdre rogyott. Halottsz�rke (al�h�zom, h�tha; nem halottfeh�r?) arcizmai megfesz�ltek a f�jdalomt�l. Hallgatott. Leveg�h�z alig jutva, n�h�ny sz�t morzsolva pr�b�lt �rr� lenni k�njain. Hajlongott �s jajongott, azt�n r�videsen ezt is abbahagyta �s sz�tt�rta karjait az es�felh�kt�l s�t�tl� �g fel� (nem esik, de fog). Hangos zokog�sban t�rt ki.

T�voli dudasz�. Ezek j�ttek visszafel�.

Azt�n lelass�tott �s meg�llt (most �lt, vagy �llt?). Remeg� kezeivel megt�r�lte verejt�kben �sz� homlok�t (mert futott, azt�n meg let�rdelt, t�nyleg!). M�g tett p�r l�p�st el�re a Campo del Ghetto Novo (az messze van a Canal Grande-t�l?) fel�, de l�bai nem b�rt�k m�r a megterhel�st. Kimer�lts�g�ben egy h�zfalnak d�lt, azt�n ism�t b�gni kezdett (az el�bb is s�rt, ez term�szetes, de nem j�, ha t�l gyenge a figura, vagy ha hat�svad�sz).

- Mondjuk ez sorstrag�dia [T�voli dudasz�]. M�g j�, hogy zokog. A k�nnyeivel �ztatja Velence utc�it. Elv�gre, � a f�szerepl�, de ezt m�r megindokoltam. A m�sik k�t kulcsfigura, Portia ellen�re is, csak k�t meleg v�d- �s dacsz�vets�ge. � az igazi dr�mai elem. Meg a kihagy�s. Amit W.S nem �rt le, de hozz� lehet gondolni. S�t, �rdemes.

Els� gondolata az volt, hogy vajon legf�bb bar�tai �s �zletfelei l�tt�k-e a megal�ztat�st. Hogy a renom�ja nem romlik annyit, hogy az �jabb hitelez�kr�l is le keljen mondania, amikor �gy is nagy bev�tel-kies�st jelentett maga a hercehurca. Azt�n, ahogyan ott �lldog�lt Mordechai (szef�rd vezet�kn�vvel, majd kital�lom) h�za t�v�ben (s�rg�ra vakolt, sokablakos, gett�b�li h�z), mik�zben a v�kony eresz alatt egyenesen az arc�ba vert az es� (teh�t eleredt v�g�l), hirtelen kiforgatottnak, megal�zottnak, megt�pettnek, meztelennek �rezte mag�t. Mintha takargatnia kellene b�rmit is (m�g j�, ha meztelen).

- Hogy lehet ennyire kiszolg�ltatott az ember? Hogy sodorhatj�k ennyire �nn�nmaga egzisztenci�j�nak a perif�ri�j�ra? Mert � id�zte el� mindezt. � az oka, mert nem hitt, b�rmennyire is azt gondolta, hogy k�pes hinni. Eladta mag�t a vil�gnak �s amikor a vil�g kics�szott a kez�b�l, k�ptelen volt elengedni. Err�l van sz�. Ez�rt t�rt �ssze v�g�rv�nyesen.

[T�voli dudasz�]

Kor�bban tudta, hogy semmilyen fegyvere sincs ellen�k, csak a hit. Mert �k mind tiszt�talan, zab�l� par�zn�k, akik saj�t mocskukban fetrengenek �s egym�s piszk�t is megenn�k (sokat szarozok) megfelel� f�szerez�s mellett �s fegyvert r�ntanak saj�t testv�r�k ellen �s sohasem fognak �gy hinni, ahogy � hihet b�rmikor �s b�rmilyen [duda] k�r�lm�nyek k�z�tt. Sokat ad nekik az Isten a f�ldi javakban, de �giekt�l majd �ket! Eddig azt gondolta, hogy �t nem al�zhatj�k meg igaz�n sohasem, m�g ha le is k�pik a v�lt�n�l, m�g ha meg is rugdoss�k a piazz�n, m�g ha szurokban is (akkor m�r volt szurok?) forgatj�k meg eg�sz Velence szeme el�tt, m�g akkor sem, mert [duda] az � tarsoly�ban van az igazs�g �s a tud�s (nem t�l patetikus?). De most, a l�nya ut�n ezt is el akarj�k rabolni t�le. El�sz�r ez a m�sodik Babylon, azt�n meg a tot�lis megsz�gyen�t�s. De a hit mindenn�l er�sebb.

Duda. Nem ment tov�bb. A dudasz�t�l m�r z�gni kezdett az agyam, a hal�nt�komon �reztem minden egyes alkalommal a durva, tolakod� hangot, amelynek sem �rtelm�t, sem funkci�j�t nem l�ttam. H�t mi�rt nem integet az a narancss�rga iz�s az el�tte l�v�nek a kezeivel, hogy lehet menni? Mi�rt kell az eg�sz vil�gnak tudnia, hogy �k most tokkal-von�val el�r�bb mennek m�sf�l m�tert? H�t �ket mindez nem zavarja?

R�ad�sk�nt hazaj�tt a szomsz�ds�g is, vagy a rokons�g j�tt hozz�juk, az mindegy, a l�rma, amit csaptak, az viszont kor�ntsem, mert csapkodtak �s a parkett�n ugr�ltak �s kibor�tott�k a francia drazs�t, ami pedig a j�r�lapr�l visszhangzott �s m�g �v�lt�ztek is a gyerekek egym�ssal �s vert�k egym�st fej�t ci�nk�k gumikalap�ccsal. �, te Szents�ges �g! H�t hov� menek�ljek �n el�letek?

Mindig is tudtam, hogy a h�z falai v�konyak. Azt is tudtam, hogy nem ide�lis a k�rnyezet semmif�le alkot�sra sem. Nemhogy alkot�sra, - hagyjuk is ink�bb ezt a fellengz�s sz�t – gondolkod�sra sem!

D�lut�n, m�s �tlet hi�ny�ban lefek�dtem aludni. Szerencs�re, nem �lmodtam semmit, vagy legal�bbis nem eml�keztem r�. �s ha nem eml�keztem r�, akkor nem is lehet fontos. K�s� d�lut�n �bredtem. A nyugati ablakon m�r besz�r�d�tt a napf�ny. K�cosabb lettem, mint valaha, no meg izzadtabb is, sz�val �jb�l lezuhanyoztam, aznap m�r harmadj�ra. A zuhany alatt igyekeztem magamhoz t�rni, mert nagy �r�m�mre ism�t csend honolt a lak�sban.

�jra az asztalhoz �ltem. A meg�rt p�r oldalt �tfutottam, al�h�ztam, kijav�tottam, fel�lb�r�ltam, elfogadtam, majd f�lretettem. T�bb kell, m�s kell. M�shonnan kell. �s legf�k�ppen: m�shogyan. Kezdj�k el a v�g�r�l, azt�n majd csak �ssze�r. Vagy a k�zep�r�l �s k�rk�r�sen kifel�, kibontva. Vagy �gy, ahogy j�n, azt�n majd higgadt fejjel, nyugodtan megszerkesztem. Vagy elolvastatom valakivel, lenyomom a tork�n, hogy mit sz�l, de az meg nem az �n st�lusom.

De semmi. Az ujjaimb�l kifogyott a l�lek. A tollam dolgav�gezetlen�l gurult el az �res pap�rhalom fel�. Arra lejtett az asztal.

Az est�t elcsavarogtam. Tal�lkoztam n�h�ny ismer�ssel; �gy tettem, mintha ott lenn�k. Mindv�gig �ntudatlanul k�boroltam vel�k, hallgatva megad�ssal �s k�z�nnyel keresetlen�l osztogatott �r�k igazs�gaikat �s tan�csaikat. Jobban �rdekelt az utca, az �p�letek homlokzata, a d�szlet, mint maguk a szerepl�k. �s ha m�r t�l sokat foglalkoztam a k�ls�s�gekkel, ismeretlen ismer�seim dramaturgi�j�val kezdtem el foglalkozni. Mi�rt mondja azt, mit hallgat el, mi�rt hallgat el, hogyan hangs�lyozza �s hogyan emeli ki a l�nyeget, hogyan jut el a saj�t maga �ltal kit�z�tt c�lhoz �s ha eljut, az tetszet�s-e vajon. Nem tudtam laz�tani.

�jszaka �rtem haza. A lak�s csendes, se k�zel, se t�vol a brig�d. Mostanra m�r azonban elf�radtam. Az olvasgat�shoz szemeim v�gk�pp alkalmatlanok voltak, az �r�shoz pedig t�bb energi�m nem volt. Nem maradt m�s h�tra, mint a mennyezet b�mul�sa. Lehet�leg az �gyamb�l.

Azt�n arra gondolt, hogy m�r t�nyleg fel kell akasztani mag�t. M�r �gy sincs vissza�t. Bebizonyosodott, hogy egy duk�tot sem �r.

Nem, m�giscsak kell valamit csin�lni. Lehetett m�r vagy f�l egy is. Az �r�sba k�r lett volna belekezdeni, �gy h�t a k�nyvszekr�nyhez l�ptem, szemk�zt a m�g csonka Vil�girodalom Remekeivel. Valami r�videbb, nyugtat� novell�ra v�gytam. Olyanra, amelynek szavain v�gig lehet siklani, amelyben nincsen egyetlen d�ccen� sem, amely olyan puha, mint egy t�r�lk�z� az �bl�t�-rekl�mban. Vagy olyanra, amit�l lebegni lehet. Erre r�vid keresg�l�s ut�n fak�pn�l hagytam a k�nyveket �s a konyh�ba mentem, hogy t�ltsek magamnak egy poh�r feh�rbort. �gy mindj�rt m�s! Le�ltem az ablak al� �s hallgattam a f��ton elrobog� kamionok rakod�ter�ben �ssze�t�d� vasrudakat. Egy felh� sem volt az �gen, de a f�nyszennyez�s miatt csak az er�teljesebb csillagokat l�thattam. Igyekeztem kor�bbi ismereteim alapj�n kit�lteni az �res helyeket az �gbolton, de hamar be kellett l�tnom, hogy ehhez is kev�s vagyok. Oldalamra fordultam �s keser�des sz�j�zzel elb�biskoltam.

Ism�t macskak�ves �t. A r�gi Bart�k B�la �t, de a D�zsa Gy�rgy �t sem kiz�rhat�. Shylock ism�t felt�nik, nagyobb a szak�lla, mint valaha �s ez�ttal kaft�nban van. Megint f�jdalmasan hangos, ez�ttal sz�mokat mond (H�t, h�t, nyolc, nyolc, kilencezer, hat, hat, �t, �t, h�szezer �s duk�tban!), egym�s ut�n sokat, ami megr�m�t.

Mert �n ism�t az erk�lyen �l�k. Arra gondolok, hogy kabbalista. De csak f�l szemmel figyelek, h�tha meg akar �tkozni. �js�got olvasok. Pr�b�lok koncentr�lni, pr�b�lok nem odafigyelni, de nem megy. A k�nnyek ism�t a sz�mba gurulnak. Cs�p. Hatalmas, n�gyhas�bos cikket olvasok valamelyik napilapban �s bosszankodok. Legf�k�ppen az�rt, mert n�met�l van. Nem tudom mi�rt, de ezt a cikket el kell olvasnom, valami k�nyszer�t. �gysz�lv�n k�telez�. K�zben tov�bb vony�t a kapualjban �s el�adja a nagymonol�got a darabb�l. Nem tudom k�vetni a sz�veget, ami id�k�zben egy �sszef�gg� germ�n sz�tengerr� dagad. Egy n�vel�n agyalok. Der vagy das? Shylock tov�bb b�g. M�r a rend�r�k is kij�ttek. „Na v�gre!” – mondom magamban – „vigy�tek a francba, �gy nem lehet olvasni”. Das vagy die? N�nem�-e a sz�? „Vigy�k m�r el!”

De a rend�r�k nem mozdulnak, csak meg�llnak a fetreng� alak el�tt, akinek id�k�zben egyre nagyobb �s �szebb szak�lla lesz. �n meg bemegyek a nagysz�t�r�rt, �tk�zben elesek a Macsk�ban, majd visszat�rve elkezdem az ismeretlen szavakat kikeresni. R�akadok egy ismer�sre, meg�r�l�k neki; „hologram”. De tov�bb vinnyog odalent az a valaki, r�ad�sul angolul �s b�r az is indoeur�pai nyelv, ideges�t. If it will feed nothing else, it will feed my revenge! „Kuss legyen!” – �v�lt�k le �s a sz�t�r lapjai sz�tesnek a kezeim k�z�tt. M�giscsak der lesz. �s a rend�r�k elviszik a kapualjb�l a felforgat� elemet.  Az m�r nem �v�lt, nem s�r, hanem hangtalanul ord�t, t�gra nyitott sz�jjal, mintha bele akarna valakibe harapni. Ez m�r sim�n Al Pacino, A keresztapa h�romb�l. Bedobj�k a rabomobilba �s elviharzanak. A villamos szir�n�zik, pedig nem is tud.

A nevezett riaszt�, amely kapcs�n a lakoss�gi bejelent�s �rkezett, a szemtan�k elmond�sa szerint, pontosan akkor sz�lalt meg, amikor a Piedone S�rb�r n�h�ny t�rzsvend�ge er�s alkoholos befoly�solts�g alatt, bele�tk�z�tt a szomsz�dos MegaWatt elektrotechnikai bolt k�lsz�ni homlokzatra kihelyezett kapcsol�t�bl�j�ba. Helysz�ni elj�r�st foganatos�tva megvizsg�ltuk ennek val�s�galapjait, ellen�rizt�k az �zletsorhoz tartoz�, �tra n�z� parkol�t is, valamint a Madzsar J. u. 3. sz�m el�tt l�v�, kommuni�lis jelleg�, alum�nium szem�tt�rol�k tartalm�t is. A fent nevezett szemtan�k eddigre m�r, a jegyz�k�nyv felv�tele el�tt hazamentek. Kolleg�immal ezek ut�n t�bbfel� v�ltunk �s mindny�jan igyekezt�nk benyom�sokat szerezni a k�rny�k lehets�ges vesz�lyfaktorair�l, amelyek a riaszt�st el�id�zhett�k �s a j�v�ben is alkalmasak lehetnek arra, hogy hasonl� t�ny�ll�st kimer�tsenek. Ennek keret�ben meghallgattunk szigor�an anonim jelleggel a helysz�nen tart�zkod� fiatalkor�ak k�z�l n�h�nyat, akik meglehet�sen nagy er�kkel voltak a helysz�nen. M�gis, megk�rdez�s�k nem vitt minket k�zelebb a fennforg� esem�ny kik�sz�b�l�s�ben, a riaszt�t t�bb pr�b�lkoz�s ellen�re sem siker�lt lekapcsolni. Ez�rt kolleg�im javaslat�ra f�linform�lis levelet hagytunk a MegaWatt bolt tulajdonos�nak az �zlethelyis�g bej�rati ajtaja al� cs�sztatva. Tov�bbi int�zked�seket nem helyezt�nk kil�t�sba.

Azt�n valami riaszt�ra �bredtem. M�g mindig �jjel volt, f�l h�rom. Az �llamat az ablakra t�masztottam, hogy kif�rk�sszem a zaj forr�s�t, de nem sokra mentem. Az eg�sz lak�telep visszhangzott, a csupasz falak a z�rt ablakokkal hegyoldalk�nt vert�k vissza a szir�n�z�st. Nem tehettem m�st, minthogy visszafek�dtem �s a f�lemre szor�tottam a nagyp�rn�t, h�tha azon nem hallatsz�dik �t. De �thallatsz�dott. �gy fek�dtem �s pr�b�ltam visszat�rni a nyugalmi �llapotba eg�szen addig, am�g az �jjeli melegben be nem f�lledt teljesen a f�lemen a p�rna. Aminek am�gy sem volt t�l sok �rtelme.

Kin�ztem az ablakon. A h�z el�tti parkol�ban m�r egy rend�raut� is �llt. Sz�val, nem csak engem zavart! Tan�cstalanul j�rtak-keltek, m�g az �zletsorhoz is elmentek, de fej�ket vakarva t�rtek vissza mindannyiszor.

A f��ton k�zben p�r munk�s �s egy aszfaltoz�g�p dolgozott. Aszfaltoztak, ism�t csak szelv�nyr�l-szelv�nyre. Amint v�gzett a munkag�p egy k�t m�ternyi szelettel, a h�rsak alatt v�rakoz� �thengernek intettek. Amikor a kom�tos behem�t abbahagyta, a munk�sok ugrottak �s b�k�s mozdulatokkal sim�tott�k egyenletesre a friss aszfaltot a sz�lekn�l. Neonz�ld mell�ny�kben pomp�san festettek. Egy�bk�nt eg�szen halk volt a munk�juk, gondolatban meg is dics�rtem �ket. Az orrfacsar�, k�tr�nyos szagot n�ha az ablakom fel� hordta a sz�l, de most ez a legkev�sb� sem zavart.

Ellenben, ott volt a riaszt�. A rend�r�k azt�n le�ltek a motorh�ztet�re �s r�gy�jtottak. R�videsen az egyik a csomagtart�hoz ment �s egy eleml�mp�t vett el�. Fej�vel biccentett a m�sik fel�, aki nagyot legyintett az eg�szre. Az eleml�mp�s az�rt elindult a kocsik k�z�tt. Kis id� sem telt bele, m�r vissza is t�rt, v�llat vonogatva. Mire a m�sik felpattant a kocsi elej�r�l �s �tra k�szen a vol�n m�g� �lt. �, az impotens banda! �s a riaszt� m�g mindig sz�lt.

Szir�n�z� ment�kocsin visznek el a lak�somr�l. V�gig, egyenes az �t, nem az a megszokott macskak�. Frissen van aszfaltozva, valahogy besz�r�dik a k�tr�nyszag. Ez r�gt�n felt�nik nekem. �rdekes m�don, ahogyan fekszem a ment� hord�gy�n, nem a plafont l�tom, hanem oldalt, a suhan� t�jat. Mintha egy vonaton �ln�k.

Nincs a t�jban semmi k�l�n�s. Ink�bb sablonos. F�k �s f�k egym�s ut�n, n�ha egy domb, vagy egy patak; m�g egy v�zimalom is felt�nik. Mindek�zben d�dolni kezdek, de fogalmam sincs, hogy mit, r�ad�sul nem is a saj�t hangomon. Illetve – m�giscsak. Ilyen az ember k�ls� hangja. Lassabb �s b�k�sebb, mint amit bel�lr�l tapasztalunk. A szir�na helyett lassan az �n d�dol�som lesz csak hallhat� �s a ment�orvosok el�gedetten n�znek egym�sra. K�jes mosoly �l az arcukon �s �rdekes m�don mindez engem megnyugtat.

Azt�n egy �res szob�ban �l�k. Csak a d�dol�som hallatszik a t�volb�l, semmi m�s. A dallam egy�bk�nt rendk�v�l egys�k�; nem sz�p, egyszer�en f�lbem�sz�. V�g�l az is elhalkul �s sz�ntelen cs�nd lesz �rr� a szob�n. S�lytalannak �rzem magam �s torkomat csiklandozva, l�gyan nyomja valami. Mellkasomat is, mintha valami k�l�n�s er� venn� kez�be. Az �rz�s id�tlen id�kig tart.

Hirtelen csengetnek. A cseng� dudahang�.

Duda. Duda. Szinte andal�t�. A narancss�rga iz� �s pajt�sai ism�t a fed�lzeten! Nem l�ttam m�r az �r�mt�l, amikor reggel kilenc k�r�l a sz�nyogh�l�nak nyomtam arcomat. Duda. Kedd �s m�g mindig, m�g mindig. Ez v�rhat� m�g p�r h�tig.

Ez�ttal felkeltem, de sokkal energikusabban, mint az el�z� nap. A k�telez� k�r�ket hamar letudtam �s m�r f�l �ra m�lva, teljes harci d�szben �ltem a helyemen, az �r�asztaln�l. A fejemben ott motoszk�lt a t�rt�net tov�bbra is, az irodalmi k�ldet�s, amelyet meg akartam val�s�tani vele. �s hangosabb volt, mint valaha. Pedig m�g dud�ltak is. Nem �rdekelt a k�lvil�g. Csak �n voltam, az �n bels� vil�gom �s semmi m�s. A fejemben �ssze�llt minden eddig k�l�n�ll� k�p �s mondat, mert aznap reggel egys�g�ben l�ttam az eddig egym�st�l sz�tgurulni l�tsz� �

A feh�r pap�r el�tt �ltem. M�r nem fenyegetett; nem mement�t l�ttam benne, hanem lehet�s�get, megt�ltend� �rt. Mert amit �reztem, az bel�lr�l j�tt, nem pedig puszta tapasztal�s volt. Nem is tudom m�r, milyen munkaf�zis kezd�d�tt meg odakint vagy �ppen kalap�lt-e vagy f�rt-e az als� szomsz�d. Mert a gondolataim erej�t semmi sem m�lhatta fel�l. Mert a gondolataim, a szavaim �gy g�rd�ltek egym�s ut�n lelkem meg�rt� csendj�ben, figyelmes �s alapos csendj�ben, hogy arra nem t�rhetett semmi m�s.

„Amit �ssze akarnak zsugor�tani, elker�lhetetlen�l kiterjesztik; amit meg akarnak gyeng�teni, elker�lhetetlen�l meger�s�tik.”