A b�ke �s a csend. No nem az a kriptab�li, rem�nytelen�l anyagtalan-megv�ltott, f�ld�nt�li k�l�nb�ke �s csend, vagy az a term�ketlen, �rbel� semmi, ami sokkal ink�bb megfoszt valamit�l, minthogy b�rmit is adna, de m�g csak nem is az a sz�mkivetett, lemond� n�mas�g, az a k�nyszer� hallgat�s, amikor nincs kinek �s mi�rt mondani b�rmit is, hanem sokkal ink�bb az a val�di, �temk�zi kihagy�s, a tiszta lehet�s�g sz�tlans�ga, az ihletetts�g csendje. Az az �vmilli�kig tart� tizednyi m�sodperc, amikor k�zelebbinek tudjuk a t�volit �s k�pr�zatnak a k�zelit; amikor a mindent elfed� hom�ly �s a mindennapok r�szeg�t� m�mor�nak hely�be az �sid�kt�l fogva megl�v� val�s�g l�p. Amit legf�k�ppen akkor hallhatunk, ha t�tlen�l �ld�g�l�nk, szemk�zt a mindennel. �s ha m�r hallottuk legal�bb egyszer a t�k�letess�g zen�j�t, ha m�r legal�bb egyetlen percig vezette �let�nket a teljess�g tudata, akkor…

A mar�g�p f�l h�t k�r�l �rkezett meg. Addigra m�r felsorakozott a k�tszer k�t s�vos f��t centrumba vezet� oldal�n a hat billen�s kocsib�l �ll� csapat. A kirendelt m�rn�k az �p�t�svezet�vel p�r m�terrel lejjebb parkolt le az �ton. Sok�ig tanakodtak, azt�n a m�rn�k el�vett egy m�szert, amivel ism�t ellen�rizte az aszfalt s�r�s�g�t, de nagy megnyugv�s�ra egy k�bcentivel sem v�ltozott annak m�rt�ke az el�z� nap m�rtekhez k�pest. A sof�r�k a munkafolyamat megkezd�se el�tt m�g �nnep�lyesen elsz�vtak egy-egy cigarett�t az egyik tereb�lyes h�rs alatt, egy biccent�ssel �dv�z�lt�k a padka mellett man�verez� mar�st, azt�n lassan sz�tsz�ledtek �s felkapaszkodtak saj�t teheraut�jukba. Libasorba fejl�dtek a k�ls� s�vban, hogy ne okozzanak k�l�n�sebb fennakad�st az egyre �l�nk�l�, h�tf� reggeli k�zleked�sben �s egy�ttal helyet is csin�ltak maguk k�z�tt a mar�snak; az otromba, narancss�rga monstrumot el�lr�l h�rom, h�tulr�l h�rom billen�s fogta k�zre.

Mire csatasorba �llott a brig�d, nyolc �ra is lehetett. A mar�s k�zben be�ll�totta a visszapillant� t�kr�t, azt�n az �p�t�svezet� hat�rozott k�zmozdulat�ra megadta a munkakezd� h�rmas dudasz�t �s a munkag�pek motorjai f�lrobogtak.

Mindebb�l m�g semmit sem hallottam. Nyitott ablak mellett aludtam, j� szok�som szerint �s annak ellen�re, hogy az elm�lt �t-t�z �vben jelent�sen megn�tt a f��t forgalma az ablakom alatt, nem mondhattam le arr�l az ill�zi�r�l, hogy a sz�lesre t�rt ablak egyszersmind friss leveg�t is jelent. �s ebben a ny�ri id�ben (f�leg, ami a reggeleket illeti), minden tov�bbi n�lk�l k�pes voltam eltekinteni az utcazajt�l a megfelel� oxig�n-ut�np�tl�s �rdek�ben. Ha csukva lett volna az ablak, biztosan nem hallom meg k�t perc m�lva a dudasz�t. De nyitva volt. Mindenesetre, a munk�latok megkezd�sekor m�g az igazak �lm�t aludtam.

Lev�tel a keresztr�l. Ut�n�rz�s. Egy rabbi kaj�l valamit az erk�lyen �s sz�les sz�jjal vigyorog. Mutatja, hogy �zlik. Ugyanaz a szef�rd k�zeg, mint m�ltkor. Erk�ly, meg valami spanyolos. Lantsz�. Humanista k�rnyezet. Csupa ismeretlen arc, zsinatolnak. T�zsd�znek. Szoros sik�torok. Egy rohan� ember. Keresztbe-kasul. Egyik kapub�l ki, a m�sikba be. El�sz�r Al Pacino-ra hasonl�t. Azt�n n�h�ny sarok m�lva, profilb�l m�r Laurence Olivier. Mindkett� filmes ut�n�rz�s. �v�lt, bizonyosan h�ber�l, nem �rtem. H�ber, legal�bbis azt hiszem, mert nem tudom, az hogy hangzik.

Leborul a macskak�re. Velenc�ben m�g sosem voltam, sz�val ez ink�bb a r�gi Bart�k B�la �t. Zokog �s s�r. Az ablakokb�l �t n�zi mindenki. A j�r�kel�k meg�llnak. Dudasz�. A 19-es villamos dud�l, pedig az nem is tud. Az csilingel. Ez m�gis dudasz�. Laurence Pacino n�gyk�zl�b m�szik a villamoss�neken, azt�n felkapaszkodik a j�rd�ra  �s bele�v�lt egy overallos f�rfi arc�ba, aki �ppen arra j�r: „If you prick us, we do not bleed?”– �s k�rd�en megb�mulja. „Az any�d pics�j�t! Besz�lj�l emberi nyelven!” – mondja a f�rfi �s ell�ki, Al Olivier bependeredik a kapualjba �s ott is hangoskodni kezd, de keservesen.

Id�ig csak n�ztem az eg�szet, de m�r �rzem is. A f�jdalm�t, az arc�n gurul� k�nnyek sav�t. Az egyik erk�lyen �l�k egy sz�tizzadt atl�tatrik�ban, pontosan szemben az esettel; az erk�ly felt�n�en velencei, b�r olyat m�g sosem l�ttam. Sz�val, m�giscsak spanyolos, annak ellen�re, hogy a Bart�k B�la �t. Ez a szerencs�tlen meg tov�bb vony�t. N�zem �t, n�zem a k�r� seregl� t�meget �s k�zben nyomaszt a l�tv�ny. Persze, nem megyek le seg�teni, s�t, bemegyek a lak�sba egy t�vcs��rt. R�gvest megtal�lom az �less�get a lencs�n �s kv�zi kukkolni kezdek. Azt�n er�s�dik az �v�lt�z�s. Any�m is felt�nik mellettem az erk�lyen �s elk�ri a t�vcs�vet. „Biztos valami r�szeges” – mondja �s �n r�hagyom. Ezek ut�n elt�nik, �n megt�masztom az �llamat a kov�csoltvas korl�ton �s �gy n�zem tov�bb az esetet. K�zben alig kapok leveg�t. Hirtelen �ktelen k�h�g�sben t�r�k ki �s a torkomon �rr� lesz a sz�razs�g, mint amikor sokat ord�t az ember. Torokgyullad�sra gyanakszom �s �tkoz�dok az esti fagyi miatt. De tov�bb hullik a k�nnyem. Odalent t�bben is lek�pik a fetreng� embert �s kacagva od�bb �llnak. �n is r�h�g�k, ugyanakkor �rzem a k�p�seket is az arcomon. Let�rl�m, azt�n �n is k�pk�dni kezdek. V�reset. �jra j�n a 19-es villamos �s dud�l, pedig nem is tud.

Duda. Duda. A fejemre gy�rtem lassan a kisp�rn�t. A sz�l egyenesen az ablak fel� vette az ir�nyt �s szakadatlanul a sz�nyogh�l�t r�zta. Duda. Duda. Csak valami dug�. Azt�n ism�t duda. K�zben motorz�g�s �s s�pol�s. Erre azt�n igaz�n felkeltem, mert ez m�giscsak [duda] felh�bor�t� volt. Az �llamat az ablakp�rk�nyra t�masztottam, de a f�k d�s lombjait�l alig l�ttam valamit. N�h�ny aut�, valami narancss�rga iz� kuk�saut�-kin�zettel �s sok teheraut�. Duda. Erre a dudasz�ra megindult az eg�sz teheraut�s karav�n �s a r�vid, mind�ssze f�l m�ternyi �t megt�tele ut�n ism�t le�lltak. Ekkorra m�r kibukkant az egyik fa m�g�l a narancss�rga g�p el�re ny�l�, hossz� karja, ami – m�g innen, a tizen�t�dik emeletr�l is - j�l kivehet�en, aszfaltdarabokat k�pk�d�tt az el�tte v�rakoz� teheraut� [duda] plat�j�ra. Azt�n elindultak ism�t. Pr�b�ltam visszafek�dni, de addigra m�r menthetetlen�l elsz�llt az �lmom. Meg a kedvem is, hogy ezt tov�bbra is hallgassam. Fel�lltam �s kiny�jt�ztam. El�sz�r az �gyammal szembeni k�nyvespolcot vettem szem�gyre, majd az �gy f�l�tti keresztre t�vedt a tekintetem.

Err�l eszembe is jutott az �lom egy r�szlete. Szerencs�re, a legt�bb �lmomra eml�kszem, mert tudatosan �lmodok, csakis arr�l, ami foglalkoztat. Egy�bk�nt nem lenne sok �rtelme. Igaz, sok id�be tellett, am�g kifejlesztettem magamban annak a k�pess�g�t, hogy t�m�imat tudatalatti elfojt�ss� tegyem. De siker�lt. K�zben regisztr�lom a t�nyt, hogy ism�t tov�bb�lmodtam a t�rt�netet, ami ugyancsak �r�m. Majd meg k�ne tanulni korrekt�r�zni is a tudatalattib�l. Hiszen nek�nk nincs is erk�ly�nk! M�gis mindig belesz�v�m – gondoltam. Elfojt�s, az erk�ly ut�ni olthatatlan v�gy.

Kicsoszogtam a f�rd�szob�ba. Persze, a Macska is fel�bredt �s k�teless�gszer�en k�vetett r�vid utamon. Meg�lltam egy pillanatra a t�k�r el�tt, hogy ism�t elborzadjak sz�tborzolt hajamon �s hogy a Macska k�nyszeredett �s n�mileg elpilledt mozdulataival a l�bamra csavarodhasson. A csap f�l� �lltam �s mentettem, ami menthet�. Alapos mosd�st eszk�z�ltem �s m�g a zuhanyra is r�vettem magamat, elv�gre cs�t�rt�kt�l nincs melegv�z, sz�val ki kellett haszn�lni minden pillanatot a langymeleg v�zf�gg�ny alatt.

A Macska a mos�g�pr�l szeml�lt – mit szeml�lt, szinte csod�lt. A kedvence mindig is a fogmos�s volt. Ha fogat mosok, mindig t�gra nyitja a szemeit, n�zi az �temes mozg�st f�l-le, a habz�st �s szagolgatja a mentol-illatot is. Egysz�val, a vil�g legnagyobb miszt�riuma neki a fogmos�s, ami�rt csak irigyelni tudom. A t�bbi nem is �rdekli; amikor a f�lpucol�shoz �rkeztem, k�z�ny�sen leugrott a mos�g�pr�l �s elment reggelizni. Sosem �rdekelt�k a natur�lis r�szletek.

Azt�n reggeli k�zben a t�v� el�tt ragadtam, pedig semmi �rt�kelhet� ad�s nem volt. Nem tudtam magam r�venni a munk�ra. K�l�nben is, behallatsz�dott a dudasz� �s a munkag�pek z�mm�g�se is, r�ad�sul az als� szomsz�d f�rni kezdett. Biztosan valami k�pet rakott f�l. Ilyenkor m�g a t�v�t figyelni is nagy neh�zs�g, nemhogy folytatni a…Kin�ztem az ablakon �s a karav�n m�g mindig a h�z el�tti szakaszon tany�zott. Szelv�nyr�l-szelv�nyre szedt�k fel az aszfaltot, ahogy illik. P�r percre kinyitottam a bej�rati ajt�t is, hogy legyen egy kis kereszthuzat. Meg�lltam a szoba k�zep�n, v�rni a csendet

A t�ma nem engedte meg, hogy �sszecsapjam, mindenf�le k�ls� behat�snak kit�ve. �s nem vit�s, odalent az �tjav�t�k dolgoztak, a szomsz�d lyukat f�rt, a folyos�n valaki b�torokat tologatott, vagy hadgyakorlatot tartott, mit tudom �n, mindenesetre, baromi hangosan viselte mag�t mindenki, azon a h�tf�i napon.