Az biztos, hogy a k�nyvh�tre csak teli p�nzt�rc�val �ri meg kimenni. Illetve, nem �ri meg, mert ha szeretj�k az ig�nyes m�veket �s az igazi kultur�lis csemeg�ket, akkor biztos, hogy b�r nem �res k�zzel, de �res zsebbel fogunk hazat�rni. Mert az idei, 77. k�nyvh�t sem sz�k�lk�dik val�di �rt�kekben. De nem val�diakban sem.

M�gis, a legt�bb olvas� �gy �rezheti, hogy a b�s�g zavara �s a sz�nvonaltalan „t�lkiad�s” jellemzi a mai magyar k�nyvkiad�st, hiszen t�bb kiad� jut ma a magyars�gra, mint b�rmely m�s eur�pai orsz�g t�rsadalm�ra. Ez �nmag�ban m�g nem is lenne baj, de ahol minden bokorban terem egy kiad�, ott a magukat „�r�nak” vagy „k�lt�nek” nevez�k sz�ma is megszaporodik. �s ezek a pszeudo-alkot�k, akik n�ha saj�t er�b�l �s p�nzb�l adatj�k ki m�veiket (ami, valljuk meg, r�g rossz), alaposan lej�ratj�k sz�nvonaltalan firk�lm�nyaikkal �s ponyv�ikkal az igaz�n ig�nyes �s val�di eszt�tikai �rt�kkel b�r� alkot�k m�veit, hiszen egy kalap al� veszik �ket: az „irodalom” kateg�ri�j�ba sorolj�k mindkett�t.

Azt hinn� az ember, hogy a k�nyvh�t alkalmas lenne arra, hogy elv�ljon a v�zt�l az, aminek el kell v�lnia, de sajnos ez nem �gy van. S b�r ak�rmennyire is nem szeretek fanyalogni, most m�gis erre k�nyszer�l�k. Mert amikor egy t�ren megf�r egym�ssal az ig�nyes �s az ig�nytelen, a sz�nvonaltalan a sz�nvonalassal, akkor az nem csup�n helyrajzi k�rd�s, hanem sokkal ink�bb valami tudati k�pz�dm�ny. A kort�rs irodalom �nsanyargat�sa, amennyiben hagyja elburj�nzani maga k�r�l az �rny�kkult�r�t. Nem elitizmus ez, hanem t�nyk�rd�s. A kult�r�val nehezen f�r �ssze a n�v�tlans�g.

B�r lehet, hogy naiv vagyok: �s igaz�b�l t�nyleg csak k�nyvpiacr�l �s nem a kult�ra het�r�l van sz�.

.