Gondolat-menet I.

A kontrollr�l �s az �nkontrollr�l

Volt m�r �gy, hogy hirtelen felindul�sb�l el akartam k�ldeni egyik-m�sik �ltalam jobbnak �t�lt �r�somat az egyik foly�iratnak, de �ltal�ban mindig visszakoztam. Tal�n, nem v�letlen�l. Egyik kedves tan�rom az egyetemen azt mondotta ennek kapcs�n, hogyha „valaki a Holmiba el akarja k�ldeni az �r�s�t, akkor elk�pzeli mag�ban R�z P�lt; �s ha a gondolatban megjelen� R�z P�l visszautas�tan� az �r�st, akkor val�sz�n�leg a val�s�gos is ugyanezt tenn�.” �s milyen igaz mindez. Mert gondoljunk bele: mi�rt k�lden�nk el egy olyan �r�st egy sz�nvonalas lapnak, amelyet magunk sem tartunk a legjobbnak? Akkor �k mi�rt �rn�k be csup�n egy k�zepes, semmitmond�, sablonos �r�ssal?

Sokszor a kort�rs irodalom szem�re szokt�k vetni, hogy belterjes �s legf�k�ppen elitista, nem is besz�lve a foly�iratokr�l; nos, sok�ig �n is osztottam ezt a v�lem�nyt, de bevallom, nem m�s vez�relt ezen meg�llap�t�somban, mint tulajdon s�rtetts�gem. Pedig gondoljuk csak meg: mi�rt lenne jobb egy hig�tottabb, �tl�tsz�bb magyar irodalom? Mert abban b�zv�st meg�llapodhatunk, hogy aki megjelenik egy foly�iratban, az m�r �tfutott egyfajta sz�r�n: a foly�irat m�r sok mindent meg�lt szerkeszt�inek a kezei k�z�tt. Ezzel szemben az internetre manaps�g mindenf�le �r�s felker�lhet an�lk�l, hogy azt a szerz�n k�v�l b�rki is ellen�rizte, �tolvasta volna, s �gy rendk�v�li a mai magyar k�z�let fel�let�n a h�g anyag. Ezek ut�n feltehetj�k a k�rd�st, miszerint mi a jobb? Ha a magyar irodalom (ami am�gy is foly�irat-kult�ra) j�l kipr�b�lt embereire t�maszkodik saj�t maga megform�l�sa kapcs�n, vagy ha mindenf�le kontroll n�lk�l magunkra eresztj�k a vil�g �sszes grafom�nj�nak set�t macskakapar�s�t is? Szerintem a v�lasz egy�rtelm�.

De az internetet is fel lehetne �sszer�en haszn�lni, hiszen nem t�rv�nyszer�, hogy a szabad a v�s�r logik�ja azt jelenten�, hogy csakis b�vlikat lehetne prezent�lnunk. A helyzet fon�ks�ga nem m�sban, mint az emberi szabads�gnak, mint lehet�s�gnek a probl�m�j�ban �ll; hiszen mit l�tunk? Azt, hogy b�r a lehet�s�get megkapja az alkot� arra, hogy szabadon publik�ljon, de j� eur�pai m�don nem �l vele optim�lisan, ink�bb csak vissza�l, hiszen �nkontrollja nincs, a k�ls� ellen�rz�st pedig nem fogadja el. F�leg az interneten nem. Ezen kellene v�ltoztatni.

Sosem tartottam fontosnak, hogy minden gondolatomat olvassa valaki; enn�l szerintem els�dlegesebb feladata a sz�vegnek az, hogy igaz legyen �s ne csak annak indulataiban, hanem a formai szab�lyok elfogad�s�ban vagy legal�bbis az alapvet� fog�sok elismer�s�ben is. A sz�veg mindenekel�tt, legyen az l�rai vagy pr�zai, legyen �letteljes (ahogyan F�st Mil�n �rta) ; ha ezt az alapfelt�telt nem teljes�ti, akkor nem val� publik�l�sra, legfeljebb tov�bbi csiszol�sra. Ha nincs olyan, aki ezt kimondhatn� nek�nk, akkor magunknak kell kimondani. Ki�rtuk magunkb�l a fesz�lts�get, j�l van, ennyi – de ne terhelj�k vele a nagyvil�gt�l feleslegesen, csak akkor, ha val�ban van benne valami plusz, viszont ha  k�telked�nk m�r mi is saj�t �r�sunk erej�ben, akkor ne is adjuk ki kez�nkb�l, mert m�s sem fog k�l�nb m�don v�lekedni �s ha igen, akkor b�zv�st mondhatjuk, hogy csak az�rt teszi ezt, hogy impon�ljon nek�nk. Viszont az ilyen kritika, mint tudjuk, fabatk�t sem �r. (folyt. k�v)